A Te figyelmedet is elterelik a céljaidról a problémák?
Published December 12, 2010, 11:21 du | by alomkereso
A korábbi Beszélgető Klubok során is már többször megpróbálkoztam azzal, hogy arra kértem a résztvevőket, beszéljenek a céljaikról, az álmaikról és a vágyaikról. Arról, hogy milyen terveik vannak, mit szeretnének elérni. Ami azt illeti, eddig ez a kísérlet szinte minden alkalommal kudarcba fulladt. Egy-két jelenlévő talán még meg tudott fogalmazni néhány szót, de ezekben sem éreztem igazán a meggyőződést, a határozottságot és a szenvedélyt. A nagy többség pedig, szinte automatikusan arról kezdett el beszélni, hogy milyen problémák és körülmények hátráltatják még abban is, hogy egyáltalán azt eldöntse, hogy mire is vágyik.

A legutóbbi klubban is előkerült ez a kérdés, igaz ezúttal nem én vetettem fel – bár volt bennem egy ilyen titkolt szándék :) – hanem spontán merült fel a téma, szinte magától. Többször írtam már erről és videó is készült már korábban ebben a témában, mégis ezek a beszélgetések, és a levelek, amiket kapok, azt mutatják, hogy nem lehet erről eleget beszélni, mert sokakat érint, sokaknak okoz nehézséget és időről-időre könnyű is visszaesni ebbe az állapotba.

Miért van az, hogy a problémák képesek így rátelepedni az életünkre? Mi a veszélye annak, ha minden figyelmünket annak szenteljük, hogy megoldjuk ezeket a problémákat és hogyan tudunk ezeken a problémákon túllépni?

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, – és lehet, hogy ezen néhányan talán fel is háborodnak – de a problémák csakis azért tudnak rátelepedni az életedre, mert tartósan figyelmet szentelsz nekik. Sőt, mi több, szinte másra sem figyelsz csak a téged körülvevő nehézségekre és problémákra. Van azonban két komoly veszélye annak, ha a problémáknak túl sok figyelmet szentelünk. Ezek közül most az egyikre szeretnék rávilágítani.

Ez a veszély, ha úgy tetszik a Vonzás Törvényének működéséből ered. A Törvény ugyebár kimondja, hogy hasonló a hasonlót vonzza. Vagyis, ami összhangban van azzal, amit gondolsz, és ahogy érzed magad, az valósul meg fizikai tapasztalataidban. A gondolataidat pedig te magad választod meg az által, hogy a figyelmed középpontjába engeded őket, akár tudatosan teszed ezt, akár tudattalanul. Éppen ezért, a Törvényt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy amire figyelsz, az gyarapszik, egyre nagyobb lesz és egyre több lesz belőle. Ha a problémákra figyelsz, akkor azokat növeszted és gyarapítod. Márpedig minél inkább keresed a megoldást egy problémádra, a figyelmed annál inkább magára a problémára irányul. Ennek hatására, egy idő után a probléma nagyobbra nőhet, mint maga a célod, és akár teljesen el is takarhatja előled azt, főleg akkor, ha a célod egyébként sem volt „elég nagy”, vagyis eléggé ösztönző és motiváló.

Kétféleképpen tudod elkerülni ezt a veszélyt.

Az egyik, hogy tudatosan elfordítod a figyelmedet a problémáról, és ahelyett, hogy mindenáron meg akarnád oldani, inkább a célodra fókuszálsz, és arra, hogy a felmerülő probléma megoldásán kívül, még mit tehetnél annak érdekében, hogy a célod megvalósuljon. A legtöbb esetben, az általad észlelt probléma vagy akadály megoldásán kívül még számos olyan dolog van, amit megtehetsz, és amiket szükséges is megtenned a célod megvalósulása érdekében. De amíg azzal vagy elfoglalva, hogy megoldd a felmerülő problémát, addig ezekkel ne fogsz foglalkozni, és végül talán ezek is problémává válnak. Fordítsd tehát a figyelmedet a problémáról a célodra és tedd meg azokat a lépéseket az eléréséhez vezető úton, amelyek szintén szükségesek, de jelenleg nem ütköznek akadályba.

A másik megoldás a veszély elkerülésére pedig az, hogy már a cél felállításakor akkora célt tűzöl magad elé, ami messze túlmutat a saját életeden és a saját kis közvetlen környezeteden. Olyan célt állíts fel magad elé, aminek az elérése, adott esetben nem csak a te életedre, vagy a közvetlen környezeted életére van hatással, hanem sok száz, sok ezer, sok millió, vagy akár az egész világ számára. Az a tapasztalatom, hogy egy kis célon, mint például a megélhetésünk biztosítása, hamar túlnőnek a problémák és könnyen elvonják a figyelmünket a célunkról. Egy elég nagy cél viszont, ami ráadásul mélyen a bensődből fakad, és ami nem hagy nyugodni egyetlen pillanatban sem, az újra meg újra magára fogja vonni a figyelmedet – ez ugye a (tömeg)vonzás törvénye  – és a felmerülő problémák olyannyira eltörpülnek majd mellette, hogy talán észre sem veszed őket, csak esetleg már akkor, amikor rég megoldódtak.

Fordítsd tehát el a figyelmedet a problémáidról a célodra. Arra, amit igazán szeretnél. És „hizlald” a figyelmeddel és terjeszd kis akkorára, hogy minden lehetséges probléma eltörpüljön mellette.

Álmodj nagyot és engedd, hogy az álmod ellenállhatatlanul vonja magára a figyelmedet minden pillanatban!

Válasz

Változást akarsz az Életedben? Hát változtass!
Published Január 8, 2011, 6:52 du | by alomkereso
Gyakran megdöbbenve tapasztalom, amint emberek arról beszélnek, hogy hiába próbálnak megtenni mindent, hiába küzdenek és dolgoznak egyre többet, igazi változást nem tapasztalnak az életükben. Ennél is jobban medöbbenek, amikor azt hallom, hogy emberek valaki mástól várják azt, hogy változást hozzon az életükbe: a házastársuktól, a gyermeküktől, a főnöküktől, a munkatársaiktól vagy éppen a kormánytól. Természetesen az ő életükben sem következik be a változás, de az ő esetükben ez nem is meglepő, hiszen nem tesznek semmit azért, hogy változzon az életük. Márpedig változás csak akkor állhat be bármiben - így az életünkben is - ha mi magunk változtatunk. De vajon miért nem változik azoknak az embereknek az élete, akik úgy érzik keményen dolgoznak és mindent megtesznek ezért a változásért?

Nos, elsősorban azt fontos tudatosítanunk magunkban, hogy a változás alapvetően nem a tetteink mennyiségének növelésétől következik be. Vagyis hiába teszünk meg egyre többet és többet annak érdekében, hogy a végeredmény megváltozzon, ha ugyanabból a tevékenységből teszünk egyre többet, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Esetleg még több lesz a korábban tapasztalt végeredményből, de nem lesz más.

Vagyis, ha például minden időnket az foglalja le, hogy egyre többet dolgozzunk, annak érdekében, hogy több pénzre tegyünk szert, hogy ki tudjuk fizetni az egyre növekvő számláinkat, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy rengeteget fogunk dolgozni, talán több pénzünk is lesz, viszont a kifizetni való számlákból is egyre több lesz. Vagy, ha a számlák száma nem is változik, akkor majd lesz valami más, ami elviszi a pénzünket, és ami miatt utána már nem lassíthatunk, mert ha lassítanánk, akkor már nem bírnánk fedezni a költségeinket.

Ez egy igazi mókuskerék, amiből látszólag nem könnyű kitörni, ráadásul az emberek többségének fel sem tűnik, hogy olyan kerékben "teker", ami nem viszi el sehova, mindig egy helyben marad. Ráadásul, mivel a tetteinket általában az érzelmeink határozzák meg, az érzelmeinket pedig a gondolatiink okozzák, ebből következően, ezekre a "mókuskerékbe rekedt" emberekre az is jellemző, hogy folyamatosan ugyanazokat a rögzült gondolkodási mintákat követik. Nem csoda hát, hogy nem történik az életükben lényegi változás.

Fontos megértenünk, hogy ha mindig ugyanúgy gondolkodunk és ugyanazt tesszük, akkor nem fog megváltozni az életünk. Ahhoz, hogy bármi is változzon, meg kell változnunk a gondolkodásunkat, a nézőpontunkat és a hozzáállásunkat, és mindezek hatására másképp is kell cselekednünk, mint ahogy eddig cselekedtünk. És itt jelenik meg az a paradoxon, amin aztán különösen megdöbbenek néha.

Ugyanis, bármennyire hihetetlen, de annak ellenére, hogy nagyon sok ember szeretné, ha változás állna be az életében, mégis, mereven elutasítanak és elhárítanak mindent, ami valóban más, mint ahogy addig gondolkodtak és amit addig tettek, és valódi változást jelentene az életükben. Ehelyett inkább folytatják tovább ugyanazt, amit addig, csak egyre növekvő mennyiségben, egyre több időt és energiát belefektetve. Ennek hatására egyre gyorsabbn tekerik a mókuskereket, amitől egyre kimerültebbnek érzik magukat, egyre frusztráltabbak és idegesebbek, de továbbra sem tapasztalnak érdemi változást az eredményeikben.

Az én életemben is volt több olyan időszak, amikor én is pont ugyanúgy éltem, ahogy azt az imént vázoltam és nem kevés időbe telt, mire felismertem, hogy pontosan ennek a hozzáállásomnak köszönhettem minden nyomoromat.

Azóta viszont folyamatosan tapasztalom azt, hogy az igazi változást nem az hozza meg az életemben, hogy még keményebben dolgozom, és még több időt és energiát fordítok ugyanazokra a tevékenységekre, amelyek már előtte is szinte teljesen kitöltötték az életemet.

A valódi változást mindig az hozza az életemben, amikor egy pillanatra megállok, és felhagyok azzal, amit éppen teszek. Azután végiggondolom a megelőző időszakot: mivel töltöttem az időm nagy részét, mi jellemzte leginkább a gondolkodásomat, a gondolataimat, hogyan éreztem és érzem maga most mindettől, és mit eredményezett mindez együttesen az életemben. Ezt követően pedig elgondolkodom azon, hogy mennyire vagyok elégedett ezzel az eredménnyel. Ha maradéktalanul elégedett vagyok vele, akkor folytatom azt, amit addig. De ha nem, ha van bármilyen apróság is, ami elégedetlenséggel tölt el, akkor elgondolkodom azon, hogy mit tehetnék másképp annak érdekében, hogy elégedettebb legyek az eredménnyel.

Nem többet akarok tenni, hanem másképp!

Ez a változás kulcsa. Ha változást akarsz az életedben, akkor változtass!

Tegyél valamit másképp, mint azelőtt. Vagy tegyél valami olyat, amit azelőtt még nem tettél meg. Legyen ez bármilyen apróság. A legapróbb eltérés is a megszokott dolgaidtól, óriási változást indíthat el az életedben.

Változtass hát bátran!

Ne holnap, hanem itt és most!

Válasz

Hogyan gondolkodjunk pozitívan?
Published Január 19, 2011, 9:21 du | by alomkereso
Évek óta nagyon divatos szlogen a „Pozitív gondolkodás!”. Én magam is gyakran találkozom olyan emberekkel, akik folyamatosan ezt hajtogatják: „Gondolkodj pozitívan! Gondolkodj pozitívan!”. Aztán persze találkozok olyan emberekkel is, akik erre rögtön visszakérdeznek: „Oké, és hogyan?”.

Bevallom, én is feltettem ezt a kérdést, amikor először találkoztam ezzel a hangzatos „pozitív gondolkodás” szlogennel és tulajdonképpen mindig is volt egy kis bajom ezzel, mert azt sugallja, hogy a gondolataink valami olyan dolgok, amiket csak úgy kontrollálni és irányítani tudunk. Pedig a gondolatok felett nincs kontrollunk, azok csak jönnek-mennek a végtelen tér-időben. Amit kontrollálni és irányítani tudunk, az a tudatos figyelmünk, hogy mire vagyunk nyitottak, mit fogadunk be, mi felé fordulunk.

Én magam azt tapasztaltam, hogy ha „erőszakkal” akartam pozitív gondolatokat behívni az elmémbe, az szinte mindig feszültséget okozott bennem. A feszültség pedig ugyebár kellemetlen érzés, vagyis azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Ahogy gondolkodom, és ahogy cselekszem, az nincs összhangban azzal, amit valójában szeretnék, vagyis nem visz közelebb hozzá.

Számomra sokkal inkább bevált az, hogy amikor azon kapom magam, hogy negatív gondolatok felé irányul a figyelmem, egyszerűen csak tovább engedem ezeket a gondolatokat, és minden más gondolatot is, ami megérkezik. Mintha csak egy tárgyat eresztenék el, amit már régóta szorítottam, vagy mintha felhagynék azzal, hogy nekifeszüljek annak az ajtónak, ami nem nyílik.

Ha valóban sikerül „elengednem” a negatív gondolatot, akkor ezt jelzik az érzelmeim is, egyfajta megkönnyebbülést érzek, ellazulnak az izmaim és könnyebben és egyenletesebben veszem a levegőt is. És csak, amikor ezt a megkönnyebbülést tapasztalom, akkor fordítom a figyelmemet lassan olyan gondolatok felé, melyek pozitívak és összhangban vannak a vágyaimmal. Erre viszont már vannak jól bevált praktikák.

A legegyszerűbb módja annak, hogy a figyelmünket tudatosan pozitív gondolatok felé fordítsuk az, ha egy kis kártyára, cetlire, vagy egy jegyzetfüzetbe felírunk magunknak pozitív megerősítéseket, és ezt a kis lapocskát, vagy füzetet mindig magunknál tartjuk. Amikor azt érezzük, hogy kezd lehúzni a negatív spirál, akkor elővesszük a kis pozitív megerősítéseinket és olvasgatjuk azokat, miközben engedjük, hogy teljes egészében belénk áramoljanak, átjárjanak bennünket és átfordítsák pozitívba az érzelmeinket.

A pozitív gondolkodás tehát nem arról szól, hogy „erőszakkal” pozitív gondolatokat erőltetünk az elménkbe, hanem sokkal inkább arról, hogy kiürítjük azt, ami már bent van és csak a helyet foglalja, és a helyére a figyelmünk gyengéd irányításával olyan gondolatokat engedünk, melyek összhangban vannak a vágyainkkal.

Engedd hát tovább a gondolatokat és keresd a megkönnyebbülés érzését.

Aztán pedig fordítsd a figyelmedet arra, amit igazán megtapasztalni szeretnél.

Válasz